Évtizedes tapasztalattal építek digitális termékeket. Kéthetente megosztok egyetlen döntést a saját gyakorlatomból: mit építettem meg, mit hagytam ki, mit bíztam az AI-ra, és mit tartottam meg magamnak. A teljes indoklással együtt, hogy ha hasonló válaszút előtt állsz, ne neked kelljen kifizetned ugyanazt a tanulópénzt.
Kéthetente egy levél. Leiratkozás egy kattintással.
Miért csak egy?
Mert linkekkel teli hírlevelet bárki tud küldeni, egy valódi döntés viszont vagy megtörtént, vagy nem. Az egyetlen témafókusz nálam nem dizájnelem, hanem szigorú szabály. Téged megvéd attól, hogy tíz percet pazarolj valamire, amit egy bekezdésben is el lehet mondani, engem pedig attól, hogy töltelékszöveget írjak csak azért, mert eljött a kiküldés napja.
A szemlélet
Nálam a fenntarthatóság nem szlogen, hanem életközpontúság. Az AI korában a fő kérdés már nem az, hogy mit tudunk megépíteni, hanem az, hogy mit érdemes. Olyan szoftveres döntésekre fókuszálok, amelyek a végtelen feladatlista helyett az emberi időt és a fókuszt helyezik az első helyre.
Mit tartalmaz egy levél?
Magát a döntést, amit meghoztam.
A kontextust és a kényszereket, amelyek alakították.
Az elvetett alternatívákat és a miérteket.
A döntés árát, vagy azt, mibe került volna elrontani.
Három döntés a legutóbbiakból
Egy a szoftverépítésről, egy az időm beosztásáról, egy pedig az árazásról. Az alábbiakban a lényeget látod; a levelekben azt is megmutatom, mibe kerültek, és mi lett az eredményük.
AI a saját munkámban
Azt hagyom, hogy a gép megépítse. Azt nem, hogy eldöntse, mit építsünk.
Minél több feladatot adok át az AI-nak, annál élesebben látszik, hol húzódik a határ. A kód nagy részét ma már nem én írom. Azt viszont, hogy egy funkciónak van-e egyáltalán értelme, milyen sorrendben haladjunk, és mi az, amit ki kell hagyni, továbbra is én döntöm el. Ezeken nincs visszavonás gomb: a rossz kódot tíz másodperc alatt lecseréled, a rossz funkciót fél évig nyögöd.
Amit elvetettem: hogy a fejlesztés sebessége diktálja a tartalmát. Attól, hogy a gép gyorsabb lett, a szakmai ítéletem nem vált helyettesíthetővé.
Fenntartható építkezés
Az AI-jal nyert időt nem pakolom meg újabb feladatokkal.
A Modulyo egyik funkcióját a töredéke alatt fejlesztettem le annak az időnek, ami egy éve kellett volna hozzá. De ahelyett, hogy felálltam volna a géptől, megnyitottam a következő feladatot, aztán még egyet, és péntekre egyetlen percet sem nyertem vissza. A hatékonyság önmagában nem csökkenti a terhelést, hanem növeli. Ez igaz volt a szénre a tizenkilencedik században, és igaz a munkahétre ma is.
Amit elvetettem: a kötelező pörgést. A megspórolt idő csak akkor marad meg, ha üresen hagyom, és ezt a döntést minden héten újra meg kell hoznom.
Szolgáltatásból termék
Nyilvánossá tettem az áraim. Nyolc szolgáltatásból négy fix csomag lett.
Korábban felsoroltam, mihez értek, és minden megkeresésre egyedi ajánlatot írtam. Ez a felállás engem védett, az ügyfelet nem: egy hívásába és egy hetébe került, mire kiderült, egyáltalán egy malomban őrölünk-e. Most mind a négy csomagnak fix ára, határideje és neve van, és mindegyik egy konkrét problémára ad választ, nem egy általános szakterületre.
Amit elvetettem: a tömeges egyedi árajánlatokat. Akinek nem fér bele a keretébe, az most öt másodperc alatt megtudja, anélkül, hogy meg kéne kérdeznie tőlem. Ettől még nem szűntek meg az egyedi ajánlatok bizonyos körülmények esetén, de az biztos, hogy sokkal transzparensebb lett az üzletmenetem.
Ki írja?
Rózsa Dávid vagyok, digitális termékarchitekt. Évtizedes tapasztalatom van üzleti elemzésben, UX-tervezésben és AI-támogatott fejlesztésben, egyedül, csapat nélkül. Minden leírt döntés a saját munkámból származik, nem mások esettanulmányaiból. Azért osztom meg őket, mert attól, hogy egyedül dolgozom, még nem kell mindenkinek saját kárán rájönnie ugyanazokra a tanulságokra.
